A legnagyobb társadalmi probléma az emberi kapcsolatok szétesése!

Mitől lehet ez? - erről fogunk folyamatosan beszélgetni -

Figyelmesség...

A figyelmesség olyan, mint egy lassú folyású patak. Céllal halad előre, finom, lassú, tudatos és kellemes. Fel lehet feküdni a "hátára" és biztos, hogy a célba visz.

Azonban a figyelmességet túlzásba is lehet vinni. Ez azt fogja eredményezni, hogy igaz szeretni fognak, de a hátuk közepére se kívánnak majd. Nekem a papám ilyen, aki mindig azt figyeli, hogy kinek mikor tehet jót. Hát én már megszoktam :), de anyu a falra tudna mászni a túlzott figyelmességétől. Vagyis a túlzott figyelmesség teher!

A túlzott figyelmesség olyan, mint egy robogó folyó. Ha felfekszel a hátára biztos, hogy nem visz el a célig, vizbe fullsz. (Itt a figyelmességet okozó személyről írom ezt)

Egy kapcsolatot a figyelmesség viszi előre. Az adja meg a kapcsolat minőségének a fejlődését. A figyelmességtől lesz a kapcsolat egyre jobb és jobb. Ezáltal alakulhat ki egy tartósabb szerelem érzése is. De van egy fontos dolog! Nem szabad a figyelmességre rászoknunk, mert akkor elvárássá alakul át. Az elvárás pedig mindig meg fogja mérgezni a kapcsolatot és ezt soha ne feledjétek.

Nincs olyan, hogy minimális elvárás. Nincs olyan, hogy ez alap. Nincs olyan, hogy ez a minimum. stb...

A figyelmességet nem szabad elvárni, mert az oly finom energia, hogy az elvárásnak a durva minősége pillanatok alatt széttöri a figyelem finom energiáját és az illető elkezd a figyelmesség helyett undokká és egyre dúrvábbá vállni.

És végezetül egy vers, ami ai figyelmesség egy finom formája (nem kell, h. saját legyen):  

Egy gondolat Rólad

Egy gondolat Rólad, mely szebb minden szónál;

Egy gondolat Neked, mely viseli a szivárvány Színeket;

Egy bók, mely édesebb minden csóknál;

Egy bók, mely szerelmet ad Neked!