Sokan azt állítják, hogy az életben a szenvedés az, ami előrébb repít minket.
Még azt is fel merem vállalni, hogy én is hittem ebben az elméletben, és amikor éppen lelki kínjaim között vergődtem egy dologgal tudtam csitítani fájdalmamat, még pedig azzal a gondolattal, hogy a szenvedés majd fenékbe billent és ha kell kúszva, de eljutok a célomhoz és a boldogságomhoz.
Igen ám...de a boldogság után megint eljött a szenvedés ideje és egy soha véget nem érő ciklikus folyammá alakult át ez az egész, ahol egyszer jól, egyszer pedig rosszul éreztem magamat.
Ilyen lenne az élet? Ennyire hullámzó, ennyire kegyetlen?
Mígnem eljutott egy ember mély értelmű kijelentése hozzám....Te meg minek szenvedsz mindig?
Kérdem én: Miért? Lehet ezt másképp is?
Erre ő: Igen. Ne a rossz dolgokkal foglalkozz, amik mint a pocsolya áll és bebüdösödik, hanem azokkal a dolgokkal (és természetesen emberekkel), akik mint a friss vizű patak áramolnak, folynak.
Nem kellett elgondolkodnom rajta, rövidesen igyekeztem az életemet eszerint az elv szerint élni és láss csudát, kevesebb lett a könny, kevesebb lett a fájdalom és kevesebb lett a szenvedés.
Kérdem én... szerintetek ez a dolog az a dolog, ami csak nekem megy?
Nem. Ez az a dolog, amit mindenki meg tud tenni magárét egy számára szebb és békességesebb jövőért, amiben jól érzi magát. TEDD MEG!
Sok sikert hozzá mindenkinek!
Utolsó kommentek