A legnagyobb társadalmi probléma az emberi kapcsolatok szétesése!

Mitől lehet ez? - erről fogunk folyamatosan beszélgetni -

Utolsó esély!
Mindig is borsódzott ettől a mondattól a hátam: Kapsz egy utolsó esélyt!

Nem is azon van a hangsúly, hogy de jó van még egy lehetőségem, összeszedem magamat és mindent beleadok a kapcsolatomba, mert ez tök felesleges dolog lenne. Miért? Mert ha sikerül is vele becsapnom a páromat, hamarosan belefáradok ebbe a más szerepbe, ugyanis ha eddig nem tettem meg mindent a másikért, hát ezután sem fogok, max. ideig-óráig. (A másik dolog pedig az, hogy kinek képzeli magát, hogy esélyt ad nekem? A Szent Atyaúristennek? Az ilyen fél vegyen vissza az egojából!)

Lényeg. Ne dobálózzunk itt nagylelkűen az esélyekkel, hanem inkább nézzünk magunkba. Igen, nem csak a hibásnak vélt fél, hanem a másik is, mert egy gond, probléma SOHA, de soha nem csak az egyik félen múlik!!! Ok-okozat. Az egyik adja, a másik felveszi. Az egyik önző a másik egoista. És had ne soroljam tovább. (Melyik jobb a yin vagy a yang?) Mindegyik ugyanolyan értékű, csak más szubsztancia.

Mit tehetünk tehát egy utolsó esély elkerülése érdekében? Nagyon egyszerű. Figyeljünk először is magunkba. Nézzük meg, hogy mi az belső "értékünk", ami a másik félben feszültséget vált ki. És vagy tépjük ki onnan gyökerestül, vagy kezdjünk el beszélgetni a partnerünkkel arról a dologról mindaddig újból és újból, míg azt meg nem szereti bennünk.

Máris jobb a kedv. És tényleg felejtsük el ezt az utolsó esély dolgot! Ha két ember tényleg szereti egymást, akkor nem esélyeket ad a másiknak kissé fölényeskedve, hanem éli vele az életét. És ha gondok vannak, akkor közösen megbeszélve ill. a csökönyös marhaságokon szimplán átlépve, tovább haladva jutnak el egy-egyre szilárdabb és szebb kapcsolathoz.

Jó munkát hozzá! :D

/Ezt az írásomat ajánlom Ildikónak, aki talán utolsó esélyt sem adva barátjának lépett tovább kapcsolatából és találta meg igaznak vélt párját! Remélem, többet nem adsz másoknak olyan tanácsot, ami párkapcsolatuk egyik felére fájdalmas, míg másik felére aljas húzás lett volna! Nem a menekülés a megoldás, hanem a kitartó, cselekvő szeretet! Szívem szerint ezt a kommentedet kimoderáltam volna. Remélem, sokat fogsz gondolkodni ezen a cikkemen!/

Már látom, állandó olvasóközönségem van. Most hozzátok szólok.
Kérlek benneteket, hogy pl. iwiwen küldjétek tovább a valentine.blog.hu-t, egy kis ajánlással, hogy minél több embernek megadjátok a változás esélyének a lehetőséget.