Szerelem ajándéka

A legnagyobb társadalmi probléma az emberi kapcsolatok szétesése! Keressük közösen a megoldást és segítsünk egymásnak!

Keresés

Nektek szól!

Utolsó kommentek

  • mithuna (törölt): Én elevenen halok meg (2009.03.12. 02:19) Egy ember az árnyékból
  • mithuna (törölt): Semmiért Egészen Hogy rettenetes, elhiszem, De így igaz. Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság,... (2009.03.12. 02:01) Egy ember az árnyékból
  • mithuna (törölt): Szerelem…Mi ez ? Mi ez a megfoghatatlan tünemény, melyért emberek élnek, halnak, nevetnek, sírnak?... (2009.03.12. 01:56) Egy ember az árnyékból
  • mithuna (törölt): A legtisztább és legtökéletesebb szeretet figyel a másikra, és azt adja, amire a másiknak valóban ... (2009.03.10. 00:39) Egy ember az árnyékból
  • shen: Szia Mithuna! Sok sok hónap után most először jövök "haza", és kérésedre válaszolva talán az is e... (2009.03.07. 23:05) Egy ember az árnyékban
  • Utolsó 20

Archívum

Címkék

Címkefelhő

Nektek szól 2!

Egy ember az árnyékból

2009.03.08. 23:18 | shen | 4 komment

Sziasztok!

Eddig mindig úgy írtam, hogy: ha az ember...de most úgy írok, hogy: ha én....

Nehéz felvállalni azt, hogy nem egy ember vagyok az árnyékban, aki meghízódik a problémák elől, és nem az az ember vagyok az árnyékban, aki meg van címkézve és azt mondják rá... hogy...

Én az az ember vagyok, akinek kismillió élete volt és még annál több élete lesz. Nem az vagyok, akivel az utcán találkoztatok és ti lányok..., akikkel ha mindkettőnknek szerencséje volt az ágyba bújtunk, hanem egy ember vagyok az árnyékból, aki ki mer lépni a fénybe és ki meri mondani azt, amit sok más ember még mindig az árnyékban tart. Hadd mondjam el....

Árnyakban élni...ezt tettem eddig és szenvedtem...boldogtalan voltam! Most, hogy ki mertem lépni az árnyékból...látok és megreszketek. Tisztesség, erkölcs, etika és esztelen igyekezetek a társadalmi megfelelésnek...kinek kell? De egyet kérdezek: boldog vagy?

Én már igen. Esténként sírok és reggelente lelkesedem. Este összeomlok az élet súlya alatt, reggel meghódítom az egész világot. És ez így van rendjén. Váltakozó érzések, esztelen élet, gyötrő érzések....és egyszer csak minden a helyére áll és azt mondod: igen!

Vége a serdülő kornak...vége a kalandoknak és jön az állandóság, jön az eddig nem tapasztalt, valós szerelem. Nem a valósnak vélt, hanem az igazi. Az igazi szerelem.

Értitek amit mondok? Elmondom tömören: Felnövünk és észrevesszük...elkerülhetetlenül megállunk...és belefutunk egy igazi szerelembe, amit már nem tudunk magunk alá gyűrni, hanem a szerelem gyűr maga alá minket. Vesztettünk...de közben nyertünk egy igazi társat, egy igazi szerelmet.

Nos mithuna...ez az én válaszom Neked:

"...szükségem van Rád, mint Sivatagnak a Zápor...."

Shen

 

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://valentine.blog.hu/api/trackback/id/tr48990369

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mithuna (törölt) 2009.03.10. 00:39:56

A legtisztább és legtökéletesebb szeretet figyel a másikra, és azt adja, amire a másiknak valóban szüksége van. Ez nem mindig azonos az illető akaratával, vagy óhajával.
Az igaz mester nem tanítványa elvárásait teljesíti. De csak az önzéstől megszabadult bölcs jogosult drasztikus elvárásokat támasztani.
Az átváltozás egy fájdalmas öröm. De valódi átalakulás csak a befogadás, és érzékenység állapotában mehet végbe,amikor teljes odaadással és bizalommal fordulunk a szeretet felé.
Válasz erre 

mithuna (törölt) 2009.03.12. 01:56:26

Szerelem…Mi ez ? Mi ez a megfoghatatlan tünemény, melyért emberek élnek, halnak, nevetnek, sírnak? Áldozatot követel, örömet hoz, nyomorba taszít, megöl, felemel, bátorít, vakmerővé tesz, gyámoltalanít, kiéget, feltüzel, megöl és éltet. Őrülten kívánjuk, hogy megnyugtasson minket. Mi vagy Te, te érzelem, honnan jöttél, hová tartasz? Magaddal viszel az úton, vagy hagyod, hogy kergesselek vakon? Felemelsz, hogy vágyaim elégedetten kacagjanak, vagy lesújtasz rám, hogy szétmarcangoljanak?
Szeretet és Szerelem. Nem ugyanaz a kettő. Okosnak lenni csak szeretve lehet, szerelembe esve nem. Elfogadni, lemondani, támogatni, szabadságot adni és kapni … ezek az igaz szeretet ajándékai.
Küzdeni, sírni, lebegni, győzni, veszíteni, elvenni, megtartani, vágyni, zokogni, akarni, zuhanni, örülni, lelkesedni… ez a Szerelem követelése. Gyarlóságainkkal kell jóllakatni a Szerelmet, önzésünk és mohóságunk a legfőbb tápláléka.
Akarhatunk benne okosak lenni, ráhúzhatjuk, hogy lehet békés, ha a szeretet törvényeit követjük, de akkor odébb áll, és előbb – utóbb utánamegyünk. Adj a Szerelmnek enni!
Lakasd jól valós önmagaddal, ne akarj megfelelni, Ő sem felel meg neked, ne akarj jó lenni, Ő is csak elvesz. „Elégíts ki!” – ezt modjátok hármam, Te, Ő és a Szerelem. Fogadd el az önzést, vegyél és adj, élj és halj, harcolj és békélj, és leld meg e dualitásban az örökké változó harmónia futó pillanatait. Ember leszel, és ne szégyeld, hogy nem vagy Isten, ne akarj azzá válni, aki teremtett, és ne feledd, hogy a Szerelmet is kaptad. Élj vele, vagy halj meg elevenen.
Válasz erre 

mithuna (törölt) 2009.03.12. 02:01:32

Semmiért Egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsitíthass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása