A legnagyobb társadalmi probléma az emberi kapcsolatok szétesése!

Mitől lehet ez? - erről fogunk folyamatosan beszélgetni -

Ez a cikk csak a fiuknak szól! #1
Huh...nehéz dolog :)
Nem ám! Csak idő kellett, mire rájöttem egy tuti biztos módszerre.

Nos emberek...férfiak! Úgy gondolom, hogy érdemes a következőeket megszívlelni olyannyira, hogy se hozzátenni, sem elvenni nem kell belőle. Ez így működik, vagy nem.
Na és ezzel ki is mondtam ez egyik legfontosabb részét a dolognak. Nem fogunk tudni minden lányt levenni a lábáról! Lehet...szó se róla, de mi nem csajozni akarunk ugyebár, hanem megtalálni azt, akivel együtt tudunk élni és nem csak...azt! :)

Tehát ne görcsöljetek! Már az elején ha odafigyeltek, érezni fogjátok, hogy akar-e a lány minden próbálkozásunk ellenére, vagy nem. Ha igen, akkor mindjárt írom tovább a gondolatmenetemet, ha nem akkor felejtsétek el egy időre. /Idővel mindenki változik, változhat a hozzádállás. Viszont ebben az esetben a legtöbb amit teetsz, ha békénhagyod őt!/...keress mást, lépj tovább!

Mi a további mozdulat, miután bebizonyosodtunk, hogy létrejött a kölcsönös, lelki szimpátia? /Mert létezik sima szimpátia, ami kimerül a barátság érzetében./
Nos. Nem technikákról fogok beszélni, hanem dolgokról, amit magunkban kell rendbetenni, hogy a legimádnivalóbb pasik legyünk a választottunk szemében.

Első: Megfelelés. Ezt azonnal felejtsük el! Ez a legnagyobb teher egyike egy nő számára, amikor egy pasi igyekszik megfelelni neki. Tök idióták, merevek vagyunk ilyenkor! Ne tegyük ezt magunkkal! Hogyan lépjünk át rajta? Egyszerű. Ne a csajra figyeljünk. Mintha ott sem lenne. Vagy ne udvaroljunk, hanem barátkozzunk vele! Ne ajándékozzuk még ilyenkor, mert nem fogjuk tudni az ajándékot sem a maga természetében átadni. Ne akarjunk találkozni vele, várjuk meg, hogy ő közeledjen. Vagy játékosan közeledjünk hozzá! Ezt nagyon szeretik! :) Remélem akkor ez a rész érthető. Könnyedén!

Második: Birtoklás. Ezt azonnal felejtsük el! Nincs hozzá jogunk, hogy kisajátítsunk egy önálló lényt. Sokan vagyunk így, hogy magunkénak érezzük az adott lányt..."megkapjuk" és máris ki is akarjuk sajátítani, meg akarjuk magunknak tartani. Ha igazán szeretünk valakit, akkor engedjük szabadon. Ha ilyenek maradunk, nem fog elmenni. Ha mégis, magunkba kell figyelnünk, mert akkoro még gond van velünk. Tehát ne karddal véd hazád, hanem szívvel! :D Mit tehetünk ellene? Adj teret birkáidnak, hogy legeltethesd őket! (Ebben szerintem minden benne van!)

Harmadik: Félelem. Ezt azonnal felejtsük el! Ha jobban magunkba fordulunk, rájövünk, hogy igazából fogalmunk sincs, hogy mitől is félünk. Ha pedig igen, akkor meg figyeljük meg, sok esetben nincs az adott dolog miatt okunk a félelemre! Kb. olyanok vagyunk, mint azok a gazdagok, akik egyfolytában azon rágódnak, hogy mennyi pénzük van és holnap is ki fognak-e jönni ilyen jól a pénzükből. Nos, ha most van pénze, akkor miért nem élvezi és miért azon rágódik, hogy mi lesz akkor, ha majd nem lesz!
Sok esetben nem ilyen a mi félelmünk is? Jaj...vajon mikor hagy el?...közben még nem is vagunk együtt! /Tiszta gáz! Én utálom a félelmet, mint érzés...utálatos tud lenni./
De mit tehetünk ellene? Nevesd ki a félelemet! Dacolj vele! Játsz vele! Ved komolytalannak ezt az érzést. Ne engedd, hogy ő irányítson. Csak az tud irányítani, akitől félünk!

Nos ti fiuk vagytok, nem érzelmeskedem itt a végén...

Császtok!