Szerelem ajándéka

A legnagyobb társadalmi probléma az emberi kapcsolatok szétesése! Keressük közösen a megoldást és segítsünk egymásnak!

Keresés

Nektek szól!

Utolsó kommentek

  • mithuna (törölt): Én elevenen halok meg (2009.03.12. 02:19) Egy ember az árnyékból
  • mithuna (törölt): Semmiért Egészen Hogy rettenetes, elhiszem, De így igaz. Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság,... (2009.03.12. 02:01) Egy ember az árnyékból
  • mithuna (törölt): Szerelem…Mi ez ? Mi ez a megfoghatatlan tünemény, melyért emberek élnek, halnak, nevetnek, sírnak?... (2009.03.12. 01:56) Egy ember az árnyékból
  • mithuna (törölt): A legtisztább és legtökéletesebb szeretet figyel a másikra, és azt adja, amire a másiknak valóban ... (2009.03.10. 00:39) Egy ember az árnyékból
  • shen: Szia Mithuna! Sok sok hónap után most először jövök "haza", és kérésedre válaszolva talán az is e... (2009.03.07. 23:05) Egy ember az árnyékban
  • Utolsó 20

Archívum

Címkék

Címkefelhő

Nektek szól 2!

Önmagunk elfojtásáról...

2007.10.06. 21:19 | shen | 11 komment

 A legnagyobb társadalmi probléma az emberi kapcsolatok szétesése!

Mitől lehet ez? - erről fogunk folyamatosan beszélgetni -

 

Önmagunk elfojtásáról....

Ki ne érezne magában feszültséget? Néha majd kiugrunk a bőrünkből, néha meg teljesen a problémáink közé zuhanunk önsajnálataink közepette.

Mi okozza ezt a szélsőséges állapotot? Egyszerű a válasz. Mert hagyjuk, hogy hasson ránk a társadalom és annak az elvárásai.

Amíg másoknak szeretnénk megfelelni, addig számoljunk a megfelelésnek való akarásból származó fezsültségre, ami igencsak gátol minket a szabadság érzésének a magunkban való kialakításában. (de szép mondat lett :) )

Ha másnak igyekszünk megfelelni, elfojtjuk magunkat. Erre semmi szükség. Nem egoizmus és nem is önzőség az, ha valaki magán munkálkodik és saját életét, érdekeit, stb. igyekszik felépíteni, kialakítani. Azt nevezzük egoistának, aki az önmagán való munkálkodást, stb... koncentráltan teszi és ezáltal figyelmen kívül hagy más emberi érdekeket. De ezt ne a társadalmi elvárások nyomására tegyük meg, hanem inkább a belső jó érzésünk vezéreljen. Tudom...nehéz! Az élet nem fekete-fehér, nincs egyértelműen jó, és nincs egyértelműen rossz sem, ezért nagyon nehéz kijelenteni azt, hogy "ez" a helyes! Ilyen nincs. Csak számunkra helyes létezik, amit összhangba kell  hozni a körülöttünk élő emberek véleményével.

Vagyis, hogy tisztán lássunk: Tudjuk azt, érezzük, hogy számunkra mi a helyes, és ha ebben a felállásban jól érezzük magunkat az emberek között, akkor nem kell minden véleményt meghallani. Mindenkinek nem lehet megfelelni, sőt mint mondtam nem is kell és ha valaki nem bír így elviselni bennünket, akkor majd elkerül minket. Ha pedig nem, egyszer úgyis belefárad a véleményezésbe. Csak az a fontos, hogy SOHA ne szálljunk vitába mással a saját véleményünkért, mert akkor mi is ugyanolyan véleményezők leszünk a sok véleményező között. És így nem fogunk soha kikerülni az ördögi körből.

És ha idáig eljutunk, akkor egy nagyon erős személyiséggé válunk, akinek nem kell attól félnie, hogy a közösség kirekeszti, hanem éppen ellenkezőleg, mi válunk a közösség példaképéjé.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://valentine.blog.hu/api/trackback/id/tr12188516

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Comitatus 2007.10.11. 23:10:51

Nagyon igaz. A vélemény az csak egy vélemény, nekem meg az a dolgom, hogy megkérdőjelezzem a valóságtartalmát.
Válasz erre 

jim 2007.10.13. 13:46:35

Érdekes, amit írsz, Shen. Én szívesen és sokat vitázom azon dolgok mellett/érdekében, amiben hiszek, amiben gyökeredzem és amiből táplálkozik a személyiségem, hisz az én magam vagyok. Persze a meddő vita nem jó, és nem is vita... De a konstruktív vita szerintem tök jó dolog, amikor úgy tudsz kiállni az elveid mellett, hogy a másikat is megfogja az a dolog, amit Te képviselsz. Tukmálni nem kell, de képviselni szerintem igen. Ehhez viszont elengedhetetlen a vita, hisz ez a vélemények ütköztetése:-) Én híve vagyok annak, hogy "győzzük meg egymást", főleg ha tudom, hogy a másik milyen klisékkel jön, és hogy meg tudom győzni esetleg. Ha meg ő tud meggyőzni, az se rossz: tanulunk egymástól.
Válasz erre 

Sziszka 2007.10.15. 22:19:50

Miért van az hogy csak igazán azt az embert bünteti jobban az élet aki nem szolgált arra rá,hogy szenvedjen? Aki meg sokkal több rossz dolgott tett az életben nem bünteti meg a sors? Érdekel ez a téma, de nem igazán jutottam el a megoldásra.
Válasz erre 

shen 2007.10.16. 01:52:19

Szia Sziszka!
Az élet igazából nem azt bünteti elsősorban, aki jó :)...csak úgy tűnik ki!
Minden ember követ el hibákat és okoz gondokat magának és másoknak egyaránt.
Nos a jó embert ha bünteti az élet, az azért van, mert eddigi élete nem volt igazán helyes. (És itt nem arról van szó, hogy a társadalom szempontjából mi a helyes és mi nem, hanem azokkal szemben, akikkel kontaktusban vagy, beleértve magadat is, milyen értékű viszonyt folytatsz. Ezt értékeli az élet, a sors.) És a karma az előző életeidből is hat rád!
A rossz embert meg azért nem bünteti az élet, mert ő most teszi meg azokat a dolgokat, ami miatt MAJD kapni fog. Ők most termelik a büntetésre az okot. Hát ezért tűnik, hogy őket nem bántja a sors.

Pl. Ha lopsz valamit, nem szakad rád egyből az ég! Idővel viszont utolér a büntetés! Előbb az ok, aztán az okozat!
Válasz erre 

jim 2007.10.16. 19:21:46

Tudod, Sziszka, a szenvedés nagyon relatív dolog. A legrosszabb, legnagyobb kín is lehet életünk nagy kincse. Mint a kagylónak a homokszem, amit a könnyével vonva be, gyöngyöt alkot. A szenvedés kohója éget le rólunk minden feleslegeset.
Válasz erre 

Sziszka 2007.10.16. 21:39:29

Kedves jim!

Én senkinek sem kívánom azokat a dolgokat amin én mentem keresztül eddig az életem során. De vannak bizonyos dolgok amit nem lehet könnyen lezárni a múltból, és szembe kell velük nézni. Igazad van, amit írtál, és köszönöm a válaszodat, sokat segít nekem. :)Ha nem beszéled ki ami fáj, egyre jobban gyűlik, és csak rosszabb, nyomasztóbb lesz ettől az életed. Ha vannak barátaid át tudod érezni azt az érzést hogy igen van aki szeret, boldog embernek mondhatod magad. :)Nekem igaz nincsen sok, de aki van én megbecsülöm, és egy életre meg szeretném tartani vele a kapcsolatot. Gondolom te is hasonlóan vélekedsz erről a dologról.:)
Válasz erre 

glory 2007.10.17. 19:09:33

Kedves Sziszka!
Én is így vélekedem arról h mindig azokat bünteti az élet akik nem érdemlik meg. Aztán rájöttem valamire: talán azért érezzük így mert túlságosan kiszolgáltatjuk magunkat egy kapcsolatban vagy barátságban...és könnyen ki tudnak minket használni és szerintem ettől szenvedünk legjobban...ha csalódunk valakiben akiben megbíztunk legalábbis én. Vagy ha adunk és a másik nem ad inkább bánt vagy kihasznál. Egy ideig nem vesszük észre a biz "rózsaszín köd" miatt de aztán idővel kinyílik a szemünk és akkor sajnos hullámvölgy következik ami nagyon tud fájni... De aztán jön, hogy a minden rosszban van valami jó amit egy idő után én is megértettem. Én sem kívánom senkinek azt amit átéltem viszont azt hiszem nem is kerülhettem volna el teljesen...sajnos?nem sajnos? Nem tudom. Rossz volt nagyon... Csak nem szabad h ez kihasson egy másik kapcsolatunkra is mert új ember új kapcsolat...nem szabad bezárni a reménynek meg KELL maradnia különben az utolsó esélyünket is elveszítjük a boldogságra. Szerintem
Válasz erre 

jim 2007.10.17. 19:38:01

Örülök, Sziszka, hogy örülsz:-) és sajnálom a rossz dolgokat... (most nem írok hosszan, elég beteg vagyok... de legalább passzol a szenvedés-téma) Az jutott éjjel eszembe, míg a témán agyaltam, hogy temetéseken van egy bizonyos dal, általában mindenhol játsszák, a címe "Csak a jók mennek el"... Ez épp olyan, mint hogy "csak a jók szenvednek". Avilai Szent Teréz mondta egyszer -egy hétig röhögtem rajta-, hogy egyszer a szenvedéseiről panaszkodott az Istennek, mire az Úr visszaválaszolta , "látod, Teréz, én így szeretem a barátaimat" Erre Teréz azt felelte Neki, hogy "Uram, akkor ezért van olyan kevés barátod." Egy szó mint száz: nem a jók mennek el, hanem azok, akik

k é s z e n á l l n a k r á.

De nem ám azok, akikről mi azt hisszük, hogy készen állnak. Néha részeg sofőr üt el ártatlant... mért nem a sofőr hal meg? Mert talán kap még időt, hogy változzon... Aki az életet adja, és aztán a halálról dönt, hazahív, nos Az pontosan tudja, hogy ki mikor áll készen. És hogy kinek milyen leckét kell most tanulnia szenvedések által, hogy a lelke fényes legyen, mint a nap!

Gyökössy Endre írta egyszer, hogy mi úgy látjuk az életet, mint egy szőnyeget, amit Isten sző, de mi a hátulját nézzük: a gubancos szálakat. Aztán majd ha Isten oldalára állunk, Mellé, akkor meglátjuk a szőnyeg színét is, és megértjük a mintát.
Válasz erre 

Sziszka 2007.10.17. 21:20:02

Kedves Glory!
El se hiszed mennyit segít nekem az ha kibeszélhetem ezeket a dolgokat magamból.:) Volt egy kapcsolatom, én sajnos vak voltam abban a kapcsolatban. Szerettem valakit őszintén de sajnos nem kaptam ezt vissza, ő megcsalt. 1 éve nem tartottuk a kapcsolatot, és ebben az évben ő kért bocsánatot tőlem. De én nem tudok hinni többé neki, mert ha valaki egyszer megteszi, nem biztos, hogy meg tud változni, és újból megcsalja azt az embert. Nem is akarok visszamenni hozzá. Szerettem őt, de nem érdemelte meg. Sokat szenvedtem miatta, 2 évembe telt hogy végetért. Titokban találkoztunk, úgy hogy neki volt már másik kapcsolata. Azóta sajnos nem mertem belemenni egyetlen egy kapcsolatba sem. Tudom ez nem megoldás, és nem lehet általánosítani a férfiakat, de nem szeretnék újból így járni. Szeretem ha valaki őszinte, és egyenes. Inkább mondja meg valaki a szemembe az igazat, és ha fáj is, de ne mástól tudjam meg a dolgokat. Rossz tulajdonságom, hogy makacs, akaratos ember vagyok, de én is ki tudok állni a saját érdekeimért.
Igazat adok neked, sokszor rózsaszinként látjuk a világot az adott kapcsolatban, és a kívülálló emberek még reálisabban el tudják mondani mi a helyes és mi nem. Ilyenkor sajnos az ember vak. Nem szeretek gondokról, problémákról beszélni.:)

Ennél rosszabb már úgy sem lehet.
Köszönöm hogy írtál!:):):)

Válasz erre 

Sziszka 2007.10.17. 21:57:30

Kedves jim!

Sajnálom, hogy beteg vagy. Képes vagy még éjjel is ilyenen gondolkodni? Néha pihenni is lehet. :-):) Tényleg igaz amit írsz, egyet értek veled.:)
Jobbulást!!!:)
Válasz erre 

glory 2007.10.19. 16:18:16

Kedves Sziszka!
Örülök h ezt elmondtad és sajnálom h nehéz nyitnod...félek h én is ebbe a hibába fogok esni. Engem nem csaltak meg de csúnyán bántak velem is...na mindegy most rólad van szó. Nem tom ezt hogy lehet megszüntetni ezt a félelmet de ha abszolút elzárkózunk mindentől és mindenkitől az sem vezet jó útra. Talán meg kell próbálni miután már jól ismered a másik felet...nem tudom talán de nem szabad bezárni mert tönkreteszed magad!
Válasz erre 
süti beállítások módosítása